Barabás Réka

Miután negyed éves koromban a Színművészeti Egyetem színpadát és Tótékat faképnél hagytam, a kórház sebészeti műtőjének rejtelmeit túléltem, másnap délben arra ébredtem, hogy egy kontyos néni hajol közel az arcomhoz, s nagy csodálattal így szól hozzám: -Magácska ugye nagyon szereti az édesanyját? Félig kábultan visszaválaszoltam, hogy igen. -De ezt miért tetszik kérdezni? -Azért mert amikor magácskát behozták a műtőből, álmában egyfolytában az édesanyját emlegette... ("Jaj, anyám, anyám, szegény jó anyám!")

 

Beszámoló